Infokommunikáció

Irodánk speciális jogi szakértelemmel rendelkezik az infokommunikáció területén. Az alábbiakban a terület legfontosabb szegmenseit ismertetjük röviden.

  1. Webáruházak, online kereskedelem

    Mi is a webáruház jogi szemszögből?

    A klasszikus webáruház jogi értelemben véve nem más, mint egy információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amely a hagyományos kereskedelmi tevékenységet elektronikus online környezetbe helyezi, és felületet ad ahhoz, hogy a felhasználók, fogyasztók a valóságban ténylegesen teljesítendő szolgáltatások nyújtására, áruk adásvételére, szállítására irányuló szerződéseket kössenek a webáruház üzemeltetőjével.

    Fontos kiemelni, hogy a fentiek mellett tulajdonképpen azok a honlapok is webáruháznak tekintendők, ahol a megrendelhető szolgáltatások egyáltalán nem lépnek ki az online vagy elektronikus környezetből. Ilyenek tipikusan azok a webshopok, ahol szoftvereket, zeneműveket, más szerzői jogi oltalom alá eső műveket lehet letölteni díj ellenében.

    A webáruház tehát egyfelől egy tényleges kereskedelmi tevékenység, ezért a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény hatálya alá tartozik. Másfelől viszont, elektronikus jellege okán az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról szóló 2001. évi CVIII. törvény rendelkezései is vonatkoznak rá.

    A fenti törvények rendelkezésein felül továbbá a webáruházaknak összhangban kell lenniük a fogyasztóvédelmi szabályozással is. Ebbe a körbe tartozik a fogyasztók védelméről szóló 1997. évi CLV. törvény, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény, valamint a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999 (II.5.) Korm. rendelet is.

    Webáruház üzemeltetésének jogi feltételei

    Szükséges-e hozzá engedély?

    A kereskedelmi törvény 3.§-a értelmében a kereskedelmi tevékenység általában nem kötött engedélyhez, hanem azt főszabály szerint elég a kereskedelmi hatósághoz a jogszabályban meghatározott alaki és tartalmi kellékekkel bejelenteni. A kereskedelmi hatóság pedig nem más, mint a webáruházat működtető, tehát a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet székhelye szerinti önkormányzati jegyző. A tényleges ügyintézés az adott önkormányzat polgármesteri hivatalában történik.

    Bizonyos termékek és szolgáltatások esetében azonban, azok jellegére tekintettel jogszabály előírhatja a hatáskörrel rendelkező szakhatóság engedélyét. Így amennyiben a webáruház az e körbe eső terméket, szolgáltatásokat kínálja, a bejelentésen túl a szakhatóság engedélyére is szükség van.

    Szükséges-e üzlethelyiség?

    Webáruházak esetében nem szükséges semmilyen üzlethelyiséget fenntartani, és a kereskedés nem is minősül a kereskedelmi törvény szerinti „üzlet”-nek, így az „üzlet”-re vonatkozó szabályoknak sem kell megfelelnie. A fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelelően azonban vevőszolgálatot kell működtetnie, ahol a fogyasztók személyesen is élhetnek panasszal. Emellett, amennyiben a webáruház nemcsak házhozszállítással teszi lehetővé a vásárolt termékek átvételét, hanem erre külön üzlethelyiséget nyit, akkor már természetesen meg kell felelni az erre vonatkozó előírásoknak is.

    A honlap jogi feltételei

    A webáruház mint internetes honlap szintén alávetett bizonyos alaki és tartalmi szabályoknak. Rendkívül fontos, hogy a vonatkozó törvények szerinti adatok, információk és a fogyasztók jogaira vonatkozó tájékoztatások a megfelelő módon közzétéve elérhetőek legyenek a webáruház honlapján. Emellett elengedhetetlen, hogy a webáruház használatának, az online megrendelésnek és szerződéskötésnek, a szállításnak és a fizetésnek a részleteit általános szerződési feltételek (ÁSZF) rendezzék. Az ÁSZF a webshop jogi lelke, hiszen a webáruház sajátosságaihoz igazodó, megfelelő ÁSZF nélkül a webáruház üzemeltetője szinte védtelen a rosszhiszemű fogyasztói igényekből eredő vitákkal szemben.

    Gyakori hibák és jogi buktatók

    • megfelelő ÁSZF hiánya
    • hiányos információ-feltüntetés a honlapokon
    • határozatlan, nem egyértelmű szerződéskötési mechanizmus
    • megfelelő fogyasztóvédelmi tájékoztatás hiánya
    • nem megfelelő, jogellenes megrendelési és szállítási feltételek
  2. Információs társadalom

    Meghatározás, jogi környezet

    A webáruházak mellett ide tartoznak az információs társadalom egyéb szolgáltatásai, amelyek sok esetben nem közvetlenül, hanem közvetve irányulnak a felhasználók pénzbeli ellenszolgáltatására: hirdetési, népszerűsítési felületet adva más kereskedelmi szolgáltatásoknak. Ide sorolhatók a közösségi portálok, internetes fórumok, chatek. Ezek szintén a 2001. évi CVIII. törvény hatálya alá tartoznak, így annak rendelkezései vonatkoznak rájuk.

    Jogsértő tartalmakért való felelősség

    Közösségi funkciójuknál fogva ezek a honlapok jellemzően nyílt teret adnak a felhasználóknak a véleménynyilvánításra, különböző képi vagy szöveges tartalmak megjelenítésére. Ezek a tartalmak adott esetben sérthetik mások személyhez fűződő, szerzői, vagy akár iparjogvédelmi jogait. Ezekben az esetekben merül fel a kérdés, hogy vajon ki és milyen mértékben felel ezekért a jogsértő tartalmakért: az, aki a tartalmat feltöltötte vagy az a szolgáltató, aki annak megjelenését biztosítja? A fentebb már hivatkozott törvény igen bonyolult és részletes módon szabályozza a tartalomszolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelősségét. Az egyes felelősségi formákat és az érvényesítésükre szolgáló eljárásokat már más jogágak szabályozzák: így a polgári jog, a szerzői jog, a büntetőjog, stb…

    Notice and take-down eljárás

    A 2001. évi CVIII. törvény egy speciális eljárást szabályoz az online jogsértő tartalmakkal szemben: ez a notice and take down eljárás, amely a szerzői vagy iparjogvédelmi jogokat sértő tartalom eltávolítására irányul. Az erre vonatkozó szabályozás pontosan meghatározza, hogy a jogsértést szenvedett érintett milyen feltételekkel és hogyan tudja elérni, hogy a jogsértő tartalmat a tárhelyszolgáltató eltávolítsa az internetről, ugyanakkor szabályozza a tartalmat feltöltő ellenérdekű érintett jogait is, valamint a tárhelyszolgáltató kötelezettségeit a felelőssége elkerülése érdekében. Amennyiben az érintetteknek nem sikerül rendezni a kérdést, az ügyben végső soron a bíróság jogosult dönteni.

  3. Elektronikus média

    Meghatározása az új jogi környezetben

    A médiát szabályozó korábbi törvények hatályon kívül helyezésével és az új törvények hatálybalépésével alapvetően megváltozott a média szabályozása. A média és a hírközlés területén különösen erőteljesen érvényesülő konvergencia hatása révén az új médiaszabályozás kifejezetten platformsemleges. Ennek következtében a médiának közel azonos tartalmi szabályoknak kell megfelelni tekintet nélkül arra, hogy a televízióban, a rádióban, vagy az interneten jelenik meg.

    Az új médiaszabályozás alapköve, a „médiaalkotmánynak” is becézett 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól az Európai Unió Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról szóló irányelvével összhangban határozza meg a médiaszolgáltatás definícióját, amelyben a hangsúly az üzletszerű gazdasági tevékenységen, a szerkesztői felelősségen és az elektronikus hírközlési hálózaton, mint átviteli rendszeren van. Ide tartoznak így például az internetes hírportálok, a televíziók, rádiók internetes honlapjai, továbbá a kizárólag interneten megjelenő IPTV vagy rádióadások. Nem tartoznak ide azonban a szerkesztői felelősség hiánya miatt a különböző videomegosztó honlapok, blogok és egyéb, magánjellegű honlapok.

    Média-tartalomszabályozás, jogi követelmények

    Az elektronikus médiára vonatkozó tartalmi és jogi követelményeket a fentebb már hivatkozott, 2010. évi CIV. törvény, valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény szabályozza. A médiaszolgáltatások tartalmára vonatkozó követelmények egy része egyaránt vonatkozik a lineáris (pl.: hagyományos tv és rádió) valamint a nem lineáris (pl.: internetes médiaportálok, video-on-demand szolgáltatások digitális kábelhálózatokon) médiaszolgáltatásokra. Ilyenek a mások alapvető emberi jogainak a tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség, a dohányra, fegyverre és más egészségkárosító vagy veszélyes anyagokra vonatkozó reklám tilalma, a termékelhelyezés és a támogató megjelenítésére vonatkozó szabályok. De a szolgáltatás jellegéhez igazodó különbséggel szabályozza a törvény pl. a kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseket a lineáris és nem lineáris médiaszolgáltatások esetén.

    Sajtó-helyreigazítási eljárások

    Kifejezetten a médiának a valótlan vagy megtévesztő és ezzel mások jó hírnevének csorbítására alkalmas közlések elleni gyors fellépési lehetőség a sajtó-helyreigazítási eljárás, amellyel a médiaszolgáltató a korábbi valótlan közlését leleplező és a valós tényeket megjelelő helyreigazító közlemény közzétételére kötelezhető. Az eljárás szabályait a 2010. évi CIV. törvény és a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályozza. A kérelmező sikere különösen a törvényben előírt határidők megtartásán és a helyreigazítási kérelem megfelelő megfogalmazásán áll vagy bukik, míg a sajtóperben a médiaszolgáltatóé a bírói gyakorlat megfelelő ismeretén az és adekvát bizonyítási indítványokon múlik.

    Személyiségi jogi perek

    A sajtó-helyreigazítás mellett a média személyhez fűződő jogokat sértő közléseivel szemben jogorvoslatot a személyiségi jogi perek nyújtanak, amelyben lehetőség van a Ptk-ban meghatározott ún. objektív szankciók, valamint nemvagyoni kártérítés iránti igények érvényesítésére. Különösen a nemvagyoni kártérítés terén van különösen nagy jelentősége a kiterjedt bírói gyakorlat ismeretének, hiszen az ilyen perekben a kár nemvagyoni jellegéből adódóan felértékelődik a szubjektív bírói meggyőződés szerepe. Eltérő a bíróságok jogértelmezése továbbá azt illetően, hogy vajon milyen hátrányok tényleges bekövetkezése szükséges a nemvagyoni kár megállapításához. A pert tárgyaló bíróságok, sőt, a konkrét eljáró bíró személyétől függően lehet szükség eltérő pertaktikára.

  4. Szoftverfejlesztés és –felhasználás

    Szoftverfejlesztés

    Milyen szerződés a szoftverfejlesztési szerződés?

    Először a kérdés jelentőségéről. A magyar polgári jogban nincs szerződési típuskényszer. A felek elvileg bármilyen típusú, jellegű szerződést köthetnek, amit a jog kifejezetten nem tilt. Ugyanakkor mivel a szerződésekben kifejezetten nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései irányadóak, és a Ptk. külön szabályozza a megbízási és a vállalkozási szerződést, a szerződés egyes rendelkezéseinek konkrét értelmezését, a felek konkrét jogainak és kötelezettségeinek értékelését egy esetleges vitában alapvetően meghatározza, hogy háttérszabályként a Ptk-nak a megbízási vagy vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.

    A szoftverfejlesztési szerződés alapvetően vállalkozási szerződés, mert a főszolgáltatás a szoftver mint munkával elért eredmény előállítása. A gyakorlatban az ilyen szerződések azonban megbízási elemeket is tartalmaznak, illetve a szerzői jogi kérdések miatt, amennyiben a vagyoni jogok átruházása nem történik meg a megrendelőre, egyben szerzői jogi felhasználási szerződésnek is kell tekinteni őket.

    Szerzői jogi kérdések

    A szoftverfejlesztés egyik legfontosabb jogi aspektusa a szerzői jogi kérdések rendezése. A szoftver tipikusan a megrendelő speciális elvárásainak megfelelően, speciális hasznosítási és értékesítési célra jön létre, ezért a megrendelők oldaláról érthető az elvárás a szoftver feletti vagyoni jogok megszerzésére. A másik oldalon pedig a szoftverfejlesztő igyekszik megtartani az alkotása további hasznosíthatóságát. Az ezzel kapcsolatos megállapodás eredményeként a fejlesztő vagy átruházza a megrendelőre a szoftver feletti vagyoni jogokat, vagy csupán meghatározott, korlátozottabb vagy széleskörűbb felhasználási jogot enged számára.

    A szoftverfejlesztési szerződések legfontosabb elemei
    • A szerződés tárgyának egyértelmű meghatározása, specifikáció
    • Teljesítési feltételek: a teljesítés módja, ideje!
    • Együttműködési kötelezettség, információ-szolgáltatás
    • A kész szoftver elfogadásának feltételei
    • Kellékszavatosság, jogszavatosság
    • Késedelmi, meghiúsulási kötbér
    • Szerzői jogi kérdések
    • Szerződéstől való elállás
    Gyakori hibák és jogi buktatók

    Sajnos, a hazai szoftverfejlesztők egy része még mindig nem ismerte fel a jól megírt szoftverfejlesztési szerződés jelentőségét. Az alább felsoroltuk azokat a tárgyköröket, amelyek jellemzően problémásak a gyakorlati szoftverfejlesztési kapcsolatokban és szerződésekben.

    a. Rossz szerződéstípus meghatározása b. A szerződés tárgyának nem megfelelő, pontatlan meghatározása c. A teljesítés és az elfogadás hiányos, határozatlan szabályozása d. Kötbér számításának pontatlanságai e. Téves vagy elnagyolt szerzői jogi kikötések

    Ügyfeleinknek nem győzzük hangsúlyozni: a sarkalatos kérdések megfelelő szerződéses szabályozásának hiányában, vita esetén rendkívül nehéz eredményesen megvédeni akár a megrendelő, akár a fejlesztő érdekeit, és mindketten kiszolgáltatottak a jogi rendezetlenségből eredő bizonytalanságnak, az ebből eredő további anyagi és egyéb kockázatoknak. A sokszor nagy volumen és szerződési érték miatt különösen fontos a viták elkerülése. A már kialakult vitákban pedig elengedhetetlen a szerzői jogi szabályok, illetve azok kialakult bírói gyakorlatának megfelelő ismerete.

    Licencia-szerződések

    A licencia-szerződés meghatározása

    Szerzői jogi definíciója: felhasználási szerződés. A licencia tulajdonképpen felhasználási jogot jelent. A licencia-szerződés a magyar szerzői jogi felhasználási szerződésnek felel meg, amely szerint a szerző (vagy cégek esetében a szerzői jogi jogosult) meghatározott feltételekkel, határozott vagy határozatlan időre, földrajzilag korlátlanul vagy korlátozottan, meghatározott vagy korlátlan módon történő felhasználási jogot enged a szoftveren. Ezekben a szerződésekben felértékelődnek a felhasználás különböző korlátozására vonatkozó rendelkezések, valamint a szoftver okozta hibákért felelősséget korlátozó, kizáró szabályok.

    Összefüggés a szoftverfejlesztési szerződésekkel

    Amennyiben a fejlesztés eredményeként a vállalkozó, fejlesztő a szoftver feletti vagyoni jogokat nem kívánja átruházni a megrendelőre, a szoftverfejlesztés szerzői jogi szempontból egy jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés egyben. Így a szoftverfejlesztés és a licencia sokszor összekapcsolódik.

    Lényeges jogi kérdések

    A felhasználási jog terjedelme: hely, idő, mód Megengedett felhasználási cselekmények Felelősségi kérdések, felelősség kizárása

  5. Számítógépes bűnözés

    A Btk-ban tiltott bűncselekmények egy része jellemzően előfordul informatikai, számítástechnikai környezetben, illetve elektronikus hírközlési hálózatokon. Ezek tehát általánosan szabályozott bűncselekményi tényállások, amelyeknek csupán a megvalósítási, elkövetési körülményeik kapcsolódnak speciálisan az infokommunikációhoz. Ez a speciális kapcsolódás azonban az ilyen bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárásokban speciális szakértelmet igényel, különösen a bizonyítékok feltárása és értékelése terén, így a védő speciális szakértelmének is elsősorban a bizonyítás körében van kiemelt jelentősége. Az alábbiakban soroltuk fel a legjellemzőbben előforduló bűncseleménytípusokat.

    Btk. 329/A.§ Szerzői és ahhoz kapcsolódó jogok megsértése

    Jellemző elkövetési típusok:
    • Jogellenes többszörözés és forgalmazás, akár online
    • Jogellenes felhasználás, átdolgozás
    • Az üreshordozó-díj megfizetésének elmulasztása (önálló elkövetési fordulat a törvényben)
    A büntetőjogi védelem szempontjából lényeges kérdések:
    • A bizonyítás kiemelt jelentősége, gyakorlati buktatók
    • Jogi minősítést befolyásoló tényezők: vagyoni hátrány mértéke, üzletszerűség megállapíthatósága
    • Szerzői jogi szakkérdések kiemelt jelentősége

    Btk. 329/B.§ Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása

    Btk. 300/C.§ Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény

    Btk. 300/E.§ Számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása

    Btk. 179.§, Btk. 180.§ Rágalmazás, becsületsértés online környezetben

    Btk. 177/A.§ Személyes adattal való visszaélés online környezetben

  6. Védjegyek

    A védjegyoltalom jelentése: nemzeti, közösségi és nemzetközi védjegy

    A védjegy olyan egyedi grafikai megjelölés, amely egyedisége okán alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen másoktól. A védjegy egyebek mellett lehet grafikus ábra, szó, szóösszetétel, szín, színösszetétel, síkbeli vagy térbeli alakzat, sőt, akár hang is, amennyiben az kottázható.

    A védjegyoltalomban részesíthető megjelölések tipikusan valamilyen kereskedelmi márkához, brandhez kapcsolódnak, amelyek sok esetben kiemelkedően jelentős piaci értéket képviselnek, így a megfelelő jogi védelem ezek számára nélkülözhetetlen. Ezt a jogi védelmet hivatott biztosítani a védjegyoltalom, amelynek tartalma lényegében az alábbiakban foglalható össze.

    A védjegy jogosultjának kizárólagos joga van a védjegyoltalomban részesülő megjelölés, tehát a védjegy használatára. Ez a kizárólagosság hatalmazza fel arra, hogy fellépjen mindenkivel szemben, aki a védjegyet jogtalanul használja, vagy akárcsak ahhoz hasonló, azzal összetéveszthető megjelölést használ a kereskedelmi fogalomban.

    A védjegy területi hatályától függően megkülönböztetünk nemzeti, közösségi és nemzetközi védjegyet. A nemzeti védjegy értelemszerűen csak Magyarországon érvényesül, de külföldön, így akár az Európai Unió más tagállamában már nem. Országhatárokon átívelő kereskedelmi célokra tehát a közösségi (EU), illetve a nemzetközi védjegy alkalmas. Az előbbi az összes uniós tagállamban ugyanolyan tartalommal, azonos feltételekkel érvényesül, és alapvetően az európai uniós jogszabályok által meghatározott. A nemzetközi védjegyet az Európai Uniótól és a közösségi védjegytől teljesen függetlenül, államok nemzetközi szerződései hozták életre, és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) hatáskörébe tartozik. Magyarország tagja a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló 1891-es Madridi Megállapodásnak, és az ahhoz kapcsolódó 1987-es Jegyzőkönyvnek, így a nemzetközi védjegy megszerzése iránti eljárás hazánkban is megindítható.

    Védjegyoltalom megszerzése

    A védjegyoltalom – szemben a szerzői jogi védelemmel – attól kezdve illeti meg a jogosultat, hogy az erre hatáskörrel rendelkező hatóság vagy szervezet konstitutív hatállyal lajstromozza a védjegyet, azaz nyilvántartásba veszi.

    Valamennyi típusú védjegy megszerzésére vonatkozó eljárásra jellemző, hogy akár nemzeti védjegyről van szó, akár közösségi vagy nemzetközi védjegyről, az eljárás „egyablakos”, tehát csak egy hatósággal vagy szervezettel kell kommunikálni az akár több államra is kiterjedő hatályú védjegy megszerzése érdekében.

    Magyarországon a védjegy lajstromozására hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábban: Magyar Szabadalmi Hivatal). Ennél a szervnél kell benyújtani a védjegy lajstromozása iránti kérelmet, amely alapján meginduló eljárásnak több szakasza van. Az első szakaszban a hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés formailag és tartalmilag megfelel-e a jogszabályi követelményeknek. Ebben a fázisban vizsgálja meg a hivatal, hogy a megjelöléssel szemben fennáll-e valamilyen abszolút kizáró ok (pl.: közrendbe, közerkölcsbe ütközés, alkalmasság a fogyasztók megtévesztésére az áru földrajzi származását illetően, valamely vallási jelkép, nemzeti jelkép, stb.) A második fázisban a hivatal érdemi vizsgálatot és kutatást folytat le arra vonatkozóan, hogy a bejelentett megjelöléssel szemben fennáll-e valamilyen viszonylagos kizáró ok. A viszonylagos kizáró okoknak is csak egy részét vizsgálja hivatalból a szerv, egy másik részét nem. Így különös jelentősége van a felszólalás jogintézmények az eljárásban, amellyel az egyes védett érdekek jogosultjai hivatkozhatnak valamely korábbról fennálló olyan jogukra, amely viszonylagos kizáró okként akadálya a védjegy lajstromozásának. Különös jelentősége van a határidők megtartásának, és a különböző kizáró okoknak, amelyek sok esetben igen bonyolult jogvitákhoz vezetnek az arra hivatkozó felszólalókkal.

    Védjegyekkel kapcsolatos jogsértések

    A védjegyekkel kapcsolatos jogsértéseknek alapvetően két fajtája gyakori: a védjegy eleve valamely viszonylagos kizáró ok ellenére kerül lajstromozásra, és a védjegy lajstromozását követően szeretne fellépni a jogában megsértett érintett a védjegy törlése érdekében. Az erre irányuló eljárásra alapvetően a Hivatalnak van hatásköre, és ha a döntéssel valamely fél nem ért egyet, a Hivatal határozata a bíróság előtt közigazgatási perben megtámadható.

    A másik jellemző jogsértés a védjegy bitorlása, amikor a jogszerűen lajstromozott védjegyet egy arra nem jogosult harmadik személy a védjegy jogosultjának hozzájárulása nélkül kereskedelmi tevékenysége során ténylegesen használja. Ebben az esetben a törvény a lényegében személyhez fűződő jogok megsértése esetére a Ptk. által, és a szerzői jogok megsértése esetére pedig a szerzői jogi törvény által szabályozott objektív és szubjektív, kártérítési szankciók alkalmazását teszi lehetővé, amelyek peres úton kikényszeríthetők.

  7. Domain-regisztrációval kapcsolatos jogviták

    Magyarországon a „.hu” közdomain tartomány alá tartozó domain nevek regisztrációjáért a Magyar Internetszolgáltatók Tanácsa felelős, ami jogi státuszát tekintve egy egyesület. Az ISZT vezeti a hazai domain nevek nyilvántartását, delegálja az igényelt domain neveket, valamint lefolytatja a domain nevekkel kapcsolatos vitákat rendező eljárásokat.

    Az ISZT hatáskörébe tartozó domain-regisztráció és –delegálás a szintén az ISZT által, jogszabályi felhatalmazás alapján megalkotott Domainregisztrációs Szabályzat alapján történik. Ez a dokumentum szabályozza a domain regisztrációjának, delegálásának, a delegálás fenntartásának, átruházásának, törlésének a különböző szabályait.

    A domain nevek manapság önállóan is jelentős kereskedelmi értéket képviselnek, ezért használatuk gyakran válik igen komoly viták tárgyává. E vitákat alapvetően meg kell különböztetni aszerint, hogy a regisztráció, illetve delegálás előtt keletkeznek, avagy utána. Az előbbi esetben a vitát az ISZT mellett működő Alternatív Vitarendező Fórum dönti el, míg az utóbbi esetben, tehát a delegálás után az ún. Regisztrációs Döntnök. Mindkét fórumnak saját eljárási szabályzata van, amelyek meghatározzák az eljárások menetét.

    A domain nevekkel kapcsolatos szabályozás, valamint a vitarendezési eljárások sajátossága miatt ez a terület alapvetően más megközelítésű jogalkalmazást és képviseleti gyakorlatot igényel, mint a bíróság előtti eljárásokban. A domain nevekkel kapcsolatos vitákban, illetve az ezek eldöntésére irányuló eljárásokban szerteágazó és gyakran több jogágat átfogó problémák merülnek fel: tipikusan versenyjogi, iparjogvédelmi, szerzői jogi és személyiségi jogi területen. A Domainregisztrációs Szabályzatban rögzített általános és lakonikusan megfogalmazott követelmény a domain nevekkel szemben, hogy azok nem lehetnek jogellenesek. A jogellenesség viszont elvileg bármely jogágban jelentkezhet, így különösen nagy szerepe van a jogellenességet alátámasztó vagy azt cáfoló jogi érveléseknek.

  8. Szerzői jog

    Ahogy a szoftverfejlesztésnél, úgy általában minden szellemi alkotást magában foglaló kereskedelmi tevékenységnél kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a szerzői jogi feltételek már a tevékenység megkezdésekor rendezettek és megfelelően szabályozottak legyenek. A fentebb említett szoftverfejlesztéshez hasonlóan más területeken is, így fotóművészeti alkotások, filmes és más audiovizuális produkciók, zeneművek esetében nélkülözhetetlen a szerzői jogi kérdések megfelelő módon és kellő időben történő rendezése, világos, egyértelmű és minden lényeges szempontra kiterjedő szerződésekkel. Csak így biztosítható, hogy egy esetleges későbbi vitában a szerzők és egyéb szerzői jogi jogosultak jogai kellő védelemben részesüljenek, a jogsértésekkel szembeni hatékony és gyors fellépés érdekében.

    Amennyiben megtörtént az alkotások jogtalan felhasználása, természetes és magától értetődő, hogy a szerzők, alkotók ez ellen fel kívánnak lépni. Az azonban már sokszor komoly jogi elemzést és különös gondot igényel, hogy az adott alkotást milyen jogi oltalom alá helyettük, és milyen jogi eszközökkel lépünk fel az alkotás védelmében. Egy létrejött filmalkotás vagy annak forgatókönyve már szerzői jogi oltalom alá esik, de kérdéses lehet, hogy a szerzői jog a film alapötletét, akár kidolgozott koncepcióját is védi-e, avagy know-how-nak tekinthető, amelyet nem a szerzői jogi törvény, hanem a Polgári Törvénykönyv mint egyéb szellemi alkotást részesít jogi védelemben. A sikeres jogérvényesítés és a jogsértés elleni eredményes fellépés akár már csak e kérdés helyes megválaszolásán is múlhat, nem beszélve az egyéb jelentős bizonyítási kérdésekről.